Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nosztalgia


A lovak életem fontos részét képezték.

Szigethalmon éltem az általános iskolás 1-6. osztályos koromat. Egy parkerdő mellett éltünk, ahol rengeteg lovas tanya volt, valamint ott élt valaha volt legjobb barátnőm. Első fontosabb kapcsolatom ezekkel az állatokkal akkor volt, mikor a barátnőmmel, egy temető és egy buszmegálló közti kis füves területen találtunk egy cölöphöz kötött, hosszú láncon tartott pej lovat. Próbáltunk közeledni hozzá, csakhogy egy kicsit az a magas, futkározós-kiszámíthatatlan fajta volt, szóval menekülés~ később etettük, itattuk és megismerekdtünk a gazdájával. A lovat Walter-nek hívták.


Majd csatlakoztam a PonyClubhoz. Hónaponta csajos-lovas ajándékok tömkelege, lovas regények, ismeretterjesztő könyvek, meg minden. A klub fórumán pedig ismerkedtem és regényeket írtam. *nosztalgiázik* *-* T-T


Egyszer bebicikliztem a Tököli parkerdőbe. És találtam egy hatalmas lovas tanyát. Hívtam a többieket, megismerkedtünk az ottani fiúkkal, lovakkal, állandóan ott lógtunk és szőrén lovagoltunk egy szürke kis pónin. Nagyon élveztük, az egész egy kaland volt, a tanyának minden apró részlete, minden egyes játék a széna-bálák közt, és hát az emlékek szépsége leírhatatlan. Ám a vége nem szép. Azon a nem kis méretű, állatokkal teli tanyán élt egy Peti nevű fiú és barátja, akikkel *cöh nem nevezhetném járásnak* de állítólag együtt jártunk ( megjegyzem hogy ilyenkor fiatalabb tinik voltunk még X"D ) szóval már nem nagyon emlékszem miért, de kitiltottak onnan engem, este pedig üldözőbe is vettek engem kerékpárral. Elég durva volt, elkapták a biciklim és nem engedtek elmenni, és arra kényszerítettek hogy kerülő úton menjek az erdőn át, a sötétben.


Volt mellettük még két lovas tanya. Az egyikhez besurrantam és benyaltam magam a parasztbácsinál. Volt ott két fekete, gyönyörű ló, és két szürke, akikkel lovaskocsizni szokott és engem is elvitt. Ott is sok időt töltöttem el. Lovaztam a barátnőmmel, csirkéket-bárányokat etettünk, szénabálát másztunk. De egyszer onnan is kitiltottak.

Aztán volt ott még egy tanya, ami már hivatásos lovarda volt. Egyszer se fizettem ott a lovaglásért. Már sokadjára jártam oda, mikor egy kedves bácsinak segítve megengedte, hogy felüljek Kecses nevű, palomino kancájára. Csak nézhettem, ahogy mindenki lovagol ott a ki pályán. A karámok tele voltak itt sok, gyönyörű lóval. Állandóan oda járkáltam, lovakat néztem-simogattam, etetgettem, kutyákkal játszottam.... És volt ott egy vörös vércse is, ketrecben. Innen akkor tiltottak ki, mikor látták, hogy üldözöm a kiscsibéket. A lovardától nem messze, volt egy struccfarm is. Errefelé több lovas-struccos hely is volt. Amúgy a Tököli parkerdőbe gyakran bebicikliztem. Itt tartották az erdei télapó kirándulást az alsósoknak, a lovaglást, a motorozást, a futást. Én meg csak bicikliztem, leggyakrabban egyedül. Állatokat fedeztem fel. Őzeket, nyulakat, nyestet. És legurultam a halál-dombról. Élveztem a csendet, és a természetet. Különc gyerek voltam, akinek a szülők különválása után képzeletbeli barátai voltak, állatokkal játszadozott a tanyákon, bunkereket keresett a barátaival v egyedül, és regényeket talált ki.


Aztán Jászberénybe költöztünk. Ilyenkorra már imádtam a lovakat, úgy ahogy voltak. A szépségükkel sose tudtam betelni, a hangjukkal, az illatukkal, az erejükkel, a mozgásukkal. Rengeteg lófajtát ismertem. Én afféle bátor lány vagyok, aki nem fél attól, hogy lecsússzon a kami-kaze vizicsúszdán, kéz nélkül biciklizik, felmászik a kötél tetejére tesiórán, szaltózik, és már alig várja, hogy egyszer vágtázhasson egy lovon.

Előszőr is. Most a városon kívül lakunk, szóval gyorsan ott vagyok a legközelebbi lovardáknál. Ez a hely detto Szigethalom, sokkal több a lovarda. Életem első jelentősebb lovaglásai az Ugrin lovardában voltak, manapság is oda járok szivesebben. Valami elképesztő volt. Gyakorlás a futószáron, séta. Ügetés. Aztán futószár nélkül gyakorolni azt, hogy a lovat hogy kell átvezetni a földre fektetett rudakon. Aztán kaptam egy olyan lovat, aki imád menni, és gyakran kell visszafogni, nagyon gyors és jól kezelhető. Úgy élveztem, ahogy van. Végül, sok-sok lovagló óra után, vágtázhattam is. Szerintem a vágtázásnál nincs is szabadabb, csodálatosabb dolog a világon.

Ezzel együtt a Fülöp lovas tanyán is lovagoltam, de ott csak pár alkalommal. Mind két helyen voltam nyári táborban....

Ha bentebb mentem, ott is volt még két lovarda. Az egyikben több lovon is ülhettem, új dolgokat tanulhattam, több tapasztalatot gyűjtöttem, mint például a ló patájának kikaparását, a ló oldalra léptetését, és azt, hogy tartsam meg az egyensúlyom, hogyha a ló elkezd hátra rugva ugrándozni alattam. Azt mondták, le a kalappal előttem, hogy rajta bírtam maradni :'D  Viszont elpártoltam onnan, a kicsiny lovagló-terület miatt.

A másikat már utáltam, sírtam is, mert nem vágtázhattam X"D ott is kicsi volt a hely, és amit megtanultam az az, hogy hogy irányítsam a lovat szárak és kéz nélkül, pusztán a lábammal. Na mindegy.

És volt még egy, ami a legközelebb volt hozzánk, mégse vettem észre. Egy kicsiny lovas tanya, ami egy pénzesebb férfi tulajdona. Kedves ember, Donátnak hívják. Ezt a helyet is nagyon bírtam!!!! Mert itt egy nagy területen lovagolhattam úgy, hogy azt csinálok, amit akarok X"D akkor vágtázhattam, amikor akartam, az oktató meg nem volt bunkó, mint a többi, akiknél elsírtam magam. Mondjuk csak egyszer lovagoltam itt...... hmm..... De Ildiéknél élveztem a legjobban, szóval vissza a legelső helyhez, ahol lovagoltam.


Aztán 16 lettem. Lovaglás nuku ( egyszer-kétszer egy évben ) viszont sok munkakeresés. Biciklivel járva körbekérdeztem az összes lovardát ahol eddig jártam, adnak-e munkát. A legtávolabbinál kaptam meg életem első munkáját, amit 4 hónapig műveltem. Trágyázás. Óránként 300 Ft......a végén ordibálás és sírás lett a vége, mert nem volt már rám szükségük. Sírva és kétségbeesve tekertem visszafele, a hosszú, elhagyatott bekötőúton. Út közben megálltam a Fülöp lovas tanyánál, megkérdezni, van-e munkájuk. Ott azt mondták, hogy az ottani takarítónak-lovakat ellátónak épp egy takarítóra van szüksége, hogy kitakarítsa a szobáját. ( szóval a takarító takarítója lettem, aki lengyel. ) Látták, hogy nagyon rossz állapotba kerültem a sok sírás miatt, és pont a tulajjal beszéltem. Egy lány épp indulni készült piciny lovas kocsijával, és mondták, hogy nyugodtan vele tarthatok. Felültem hát mellé, és kimentünk egy szürke ló vontatásában a dombokra. Ez egy nagyméretű szántőföld volt, széles leejtőkkel. A táj gyönyörű volt. És elkezdtünk olyan gyorsan vágtázni ide-oda a kocsival, hogy éreztem a nagy lökéseket, a szél erejét, és a könnyeket, ahogy a szemem sarkából kifolynak. Ekkor éreztem, hogy vannak még csodák.

Nos, másnap mentem a lengyel paraszt mocskos kis szobáját takarítani. Hogy mi volt? Az ember szerintem nem tud számolni, adott 1500-at minden óra után. Végül is csak egy napot takarítottam, akkor is a plafont. Áhh szörnyű volt. Mikor megint mentem, a lengyel utasítgatni kezdett engem erőszakosan, hogy vegyem le a kabátom!! takarítsak, miért nem csinálom, mi bajom van, normális vagyok-e. Kikészített, nagyon durva volt, ordibáltam, sírtam, elmenekültem. Ezek voltak életem első munkatapasztalatai. Nem lehet találni, és nagyon kegyetlen.

Most 17 vagyok, már csak egyszer-kétszer lovagolok évente, nem vagyok klub tag sem, holnap karácsony, febr 2.-án 18 leszek, bukásra állok két tárgyból, nincsenek barátaim. Viszont van még sok más dolog, amit imádok. Itt van a családom, a szűk ismerettségi köröm, az internet a sok apró kis örömével, és még nappalig sorolhatnám.

De itt most a lovakról van szó, és az, hogy milyen csodálatos állatok.

Ez itt a blogírásom vége, és azt tanácsolom mindnekinek, hogy

ne legyetek konzervatívak, se szűklátókörűek!!! Pasizzatok, mert tőlük is sok mindent lehet megismerni, próbáljátok ki a konzol játékokat, nézzétek meg miféle mennek késő este a TV-ben, nézzetek utána, milyen jó animék is vannak valójában az interneten, lapozzatok bele pár mangába, ne utáljátok az állatokat, nézzetek körül a természetben, az erdőben, a lovardákban, hallgassátok meg a hörgős zenéket is. Mindenki alkossa meg magának a saját világát, és bővítse. Nem akarok bölcselkedni, de ez így van! Hisz ezek nélkül nem is lenne értelme élni. Próbáljátok ki az ismeretlen dolgokat, és ne fossatok semmitől. Nekem elég kalandos 17 évem volt, és még a francia Disney Land látogatásomról nem is beszéltem. Történtek velem csodák, és szomorú dolgok egyaránt, és ettől olyan kurva jó az egész.

arabhorse.jpg

black-friesian-horse-thumb14211888.jpg

 

rockymountainstallioncgfabsolutelyincredible_001.jpg

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Google




Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 178923
Hónap: 2979
Nap: 84